A héten elkezdődött az idei tiszavirágzás, vagyis Európa legnagyobb kérészének, a tiszavirágnak [Palingenia longicauda (Olivier, 1791)] tömeges rajzása. A tiszavirág rajzására a május vége és július eleje közötti időszakban, egy adott folyószakaszon – akár napra pontosan – az év ugyanazon időszakában kerül sor. A tiszavirágok rendszerint először a Rábán, illetve a Tisza mellékfolyóin jelennek meg, majd fokozatosan néhány nap eltéréssel halad a rajzásuk a Tisza alsó szakaszai felől (Vajdaság) folyásirányban felfelé (Szatmár). Egy szakaszon mintegy 3-5 napig tart a tiszavirágzás, ami rendszerint egy kisebb előrajzással kezdődik, majd azt 1-3 főrajzás követi, végül pedig egy szintén kisebb utórajzás zárja. Persze ezt megelőzően-, illetve az utórajzást követően is lehet találkozni túl türelmetlen, avagy elkésett példányokkal, de ezek rendszerint igen hamar a ragadozók gyomrában végzik.
A jól szinkronizált rajzás a hím szubimágók megjelenésével kezdődik. A szubimágó egy csak a kérészekre jellemző, a lárva és az ivarérett imágó közötti, még nem ivarérett, de már röpképes fejlődési fázis. A rajzás elején vízfelszínre úszó lárvák hátán felhasad a bőr és a keletkezett résen át megjelennek a szárnyak, majd ugyanezen a résen keresztül elhagyja a lárvabőrt a szubimágó. A szubimágó a lárvabőr elhagyása után rögtön a part felé veszi az irányt megfelelő tereptárgyat keresve a az utolsó vedléséhez. Ez a megfelelő tereptárgy rendszerint a partmenti növényzet, de épp úgy megkapaszkodnak a partfalon, csónakon, vagy épp a tiszavirágzást szemlélő megfigyelőn is. Ez utóbbi esetben nem kell tőle megijedni, a kérész nem csíp, nem harap, tökéletesen ártalmatlan – még a szájszervei is csökevényesek, rágója sincsen. Mindössze mielőbb vedleni szeretne, hogy utána a sikeres párzás reményében ismét a folyó felé vegye az irányt és elkezdje a hímek násztáncát, vagyis a nőstények keresését. Összességében az ivarérett hím megjelenése a lárva- és a szubimágó bőrök levedlésével együtt mindössze legfeljebb 2-3 percet vesz igénybe. A vedlést követi a hímek násztánca, aminek során a hímek a kirepülő nőstényekre lesve közvetlenül vízfelszín felett – a páros potrohfüggelékeiket (cerkuszaikat) a vízfelszínhez érintve – látszólag összevissza cirkálva repülnek. A nőstények a hímek kirepülését követően mintegy 20-30 perces késéssel jelennek meg. Az ő esetükben elmarad a szubimágó vedlés, így technikailag a tiszavirág nőstényeknél a szubimágó szaporodik – kimarad az imágó állapot. A késleltetett kirepüléssel viszont elég időt hagynak a hímeknek, hogy puccba vágják magukat a nászra, illetve további hozadéka még, hogy ez alatt a mintegy fél óra alatt bőven van lehetősége degeszre ennie magát a – több nőstény megtermékenyítésére is képes, tehát könnyebben pótolható – tiszavirág hímekkel a rajzásra érkezett ragadozók többségének. A nőstények kirepülésével megkezdődik a párzás. A tiszavirág hím nem kifejezetten romantikus alkat. Rendszerint mellőzi a hosszas udvarlást, ha megpillant egy magányosan repülő nőstényt, egyből rárepül, megragadja és megtörténik a párzás. Mivel nagy a verseny, az óvatlanul alacsonyan repülő nőstényekre akár egy tucat hím is rárepülhet egyszerre. Az ilyen csoportos erőszak során jelennek meg azok a nagy, kavargó kérészcsomók amelyekről a névadó egykor a vízfelszínen lebegő virágra asszociált és ami láttán művészlelkek kerülnek ihletett állapotba. A párzás káosza körülbelül egy óra után elül és fokozatosan átmegy az ún. kompenzációs repülésbe, ami a nőstények jellemzően folyásiránnyal ellentétes irányú, akár több kilométer hosszan történő vonulása. Ennek során szórják el a megtermékenyített petéket. Így a folyó fentebbi szakaszán lerakott petéket a folyó többé-kevésbé arra a szakaszra sodorja, ahol a szülő generáció sikeresen kifejlődött. Ahogy fokozatosan megindulnak a nőstények a kompenzációs repülésre, úgy sodródnak egyre nagyobb számban a vízfelszínen a násztáncban kimerült hímek elpusztult, vagy még épp vergődő példányai a sodorvonalban. A kompenzációs repülés még eltarthat 1-2 óráig, de mire lemegy a nap, a sötétség beálltával jellemzően eltűnik az utolsó kérész is a Tisza felől. A tiszavirágzás arra a napra mindössze 3-4 óra után véget ért.
Habár a tiszavirág szárnyas fejlődési stádiumainak teljes életideje mindössze néhány óra, lárvája a mederfenéken 3 (2-4) évig fejlődik. Attól függetlenül, hogy ez a rovarvilágban nem számít kifejezetten matuzsálemi kornak, mindenképp hosszú életnek tekinthető. A lárvák tömegesen a kötöttebb, agyagos aljzaton fordulnak elő, amelybe jellegzetes U-alakú járatokat fúrnak. Itt alakulnak ki az ún. tiszavirág-telepek. Emellett kisebb számban megtalálhatóak a kevésbé kötöttebb mederaljzatokon is, a lényeg, hogy elég stabil legyen a mederanyag, a tartós járatok kialakításához.
Gyakran kérdezik, hogy „miért is élnek ilyen rövid ideig a kérészek”. Valójában, a kérészek esetében csak az imágó stádium tekinthető aránytalanul rövidnek, ha a teljes élethosszt nézzük, az nem tér el jelentősen a többi rovarrend képviselőiétől. A rovaroknál az imágó fázist megelőző fejlődési alakok feladata a fejlődés és növekedés, ami rendszerint mindössze a táplálkozásban és a időnkénti nyugalomban nyilvánul meg. Ezt a legtöbb esetben az állat valamilyen biztonságos rejtekhely védelmében, helyben végzi. Az imágó feladata viszont a párkeresés, majd a párzás, amihez többnyire vándorolnia kell, el kell hagynia menedékét, kiszolgáltatottá válva a ragadozóknak, esetleg az időjárás viszontagságainak. Vagyis a rovarok esetében az imágó életszakasz tekinthető a legkockázatosabb életszakasznak. A kérészek ennek az életszakasznak a hosszát rövidítették le különös mértékben. Persze ennek ára van, a populáció sikeres fennmaradása érdekében elkerülhetetlen a kirepülés nagyfokú szinkronizálása. A tiszavirág esetében ennek az alkalmazkodásnak egy különösen extrém példáját figyelhetjük meg. Ennél a fajnál a lárva a viszonylag állandó vízi környezetben, az agyagos aljzatba fúrt járatok biztonságában fejlődik évekig, majd egy napsütéses nyári estén néhány óra alatt lebonyolítja a felnőtt életszakaszt egy tömeges rajzás során. Az összehangolt kirepülés a szaporodási siker növelése mellett egyszersmind védelmet is biztosít a kirepülő kérészeknek, hiszen egy tömegrajzás esetén a korán megjelenő példányokkal gyorsan jóllaknak a folyó ragadozói, amit követően a túlélők már viszonylagos biztonságban tehetik a dolgukat. Egy elhúzódó, vagy sok hullámban történő kirepülés esetén ezeknek a ragadozóknak már több alkalommal kell jóllakniuk.
A tiszavirágzás jelentőségét a látványos tömegrajzás mellett a jelenség ritkasága adja. A tiszavirág valamikor elterjedt kérész volt a nagyobb európai folyókban. Ez a XIX. század végén változott meg, amikor is a faj elterjedési területe hirtelen zsugorodásnak indult és mindössze néhány évtized alatt nyugati és északi állományai teljesen eltűntek. A faj visszaszorulása olyan mértékű volt, hogy a nyolcvanas évekre már csak a Tisza vízrendszeréről ismertük a faj előfordulását. Ennek következtében ivódott be a köztudatba, hogy a tiszavirág „csak a Tiszában előforduló, valódi hungarikum”. A képet kissé árnyalja, hogy azóta ismét sikerült megtalálni a faj állományait a Rába hazai szakaszán, valamint kiderült, hogy jelentős populációi élnek a Duna-deltában, illetve Ukrajna és Moldova nagyobb folyóiban is. Ezek természetesen nem újonnan megjelent populációk. Nyilván korábban is jelen voltak, mindössze arról van szó, hogy azokon a folyószakaszokon nem figyelte meg/gyűjtötte ezeket a kérészeket olyan szakember, aki tudta volna, hogy azok egy igen veszélyeztetettnek, illetve a kihalás szélén állónak tekintett kérészfaj példányai. Ha pedig mégis, akkor sokáig azt az a szakember csak cirill betűkkel írva publikálta, ami az információáramlás tekintetében még ma is komoly kulturális barriernek tekinthető a keleti és nyugati tudományos világ között. Összességében így ugyan a tiszavirág kevésbé jogosult a Hungarikum besorolásra, azért még mindig mi büszkélkedhetünk a tiszavirág legnyugatibb megmaradt stabil állományaival.
Összességében a fentiek ismerete nélkül is páratlan látványt nyújt a tiszavirágzás, érdemes legalább egyszer kitelepedni a folyópartra és megnézni. Idén úgy alakult, hogy kénytelenek vagyunk hivatalból végigkísérni a Tiszán levonuló kérészrajzást. Így akit érdekel a tiszavirágzás, de személyesen nem tudja megtekinteni, annak facebook oldalunkon (https://tinyurl.com/y7xcclya) rendszeresen beszámolunk az általunk megtekintett kérészrajzásokról és a tiszavirágzás helyzetéről.
